A Jégkorongozók Érdekvédelmi Szervezete számos területen támogathatja a fiatal játékosokat karrierjük megalapozásában és kiteljesedésében. Horváth Árpáddal, a JÉSZ utánpótlás ügyekért felelős tisztségviselőjével azokról a kardinális problémákról beszélgettünk, amelyek a fiatalok fejlődését akadályozzák, és végigvettük azokat az intézkedéseket, amelyek jogaikat csorbítják.

A szervezet egyik legfontosabb célkitűzése a taglétszám növelése. E tekintetben óriási tartalékokkal bír az utánpótlás korú játékosok körében. Hogyan lehet megszólítani őket? Hozzájuk elsősorban a szülőkön keresztül vezet az út?

Az első vonalból tudok nyilatkozni ez ügyben, mivel én is szülő vagyok. Természetesen az utánpótlás korú játékosok vonatkozásában a szülők hozzák meg a döntéseket. Tetszik, nem tetszik, ebből a szempontból a szülő egyenlő a játékossal, hiszen ő gyakorolja a jogait. A szülő felelőssége, hogy milyen felnőtté válik az a gyermek, és ez a sportban sincs másképp. Vagyis igen, őket kell megszólítanunk, őket kell meggyőznünk.

Mivel lehet meggyőzni őket arról, hogy gyermekük jövőjét szolgálja a JÉSZ tagság?

Nagyrészt olyan témák, aktuális ügyek felkarolásával, amelyek sokukat érintenek. Olyankor érdemes szólni hozzájuk, amikor érzékelik, hogy ha nem tagjai valamilyen szervezetnek vagy tömörülésnek, ami képviselni tudja az érdekeiket, akkor bizony magukra maradnak. Ilyen aktuális téma volt az elmúlt hetekben a szülők kitiltása az utánpótlás mérkőzésekről a járványhelyzetre való hivatkozással.

Az ilyen jellegű érdekképviselet mellett a JÉSZ milyen területeken, milyen szolgáltatásokkal segítheti az utánpótláskorú játékosokat?

Az utánpótlás korú játékosok fejlődését több olyan kardinális probléma is akadályozza, aminek megoldásában feladatunk lehet. Ilyen probléma például, hogy az egyesületek működési feltételei között sokszor nagy különbségek vannak. Ezek létesítményi adottságokra, a szakmai stábok eltérő felkészültségére, a rendelkezésre álló eszközökre és anyagi forrásokra vezethetők vissza. Ennek következtében a fiatal játékosok jelentős része óriási hátránnyal kezdi karrierjét.

Azzal természetesen tisztában vagyunk, hogy nem lehet mindenhol azonos feltételeket teremteni, de van megoldás arra, hogy ezeket a különbségeket mérsékeljük. Terveink között szerepel egy olyan minősítő rendszer kidolgozása, amely több szempont alapján értékelné az egyesületek működési feltételeit. Egy ilyen értékelés birtokában a TAO kereteket és egyéb központi forrásokat sokkal célzottabban lehetne kiosztani. A szerényebb feltételekkel működő klubok ez alapján magasabb prioritást élveznének az eszközök beszerzésére felhasználható források elosztásánál, a jobban felszerelt klubok pedig inkább a tehetséggondozásra fordítható pénzekre pályázhatnának.

Ha utánpótlásról beszélünk, gyakran szóba kerül a nevelési költségtérítés kérdése. Ezzel kapcsolatban milyen álláspontot képvisel a JÉSZ?

Ez a szabály még a 90-es évek elején született, és annak idején indokolt is volt a bevezetése, mára azonban okafogyottá vált. A nevelési költségtérítésnek több problémája is van. Az egyik, hogy röghöz köti a játékosokat, ha a szülő, pontosabban a fogadó egyesület nem tudja megfizetni. Ilyen értelemben különbséget tesz gazdag és szegény gyerek között, holott a tehetség nem válogat. Ha egy gyermek esetében nincs meg a kémia az egyesülettel vagy az edzővel, és a költségtérítés magas összege miatt nem tud váltani, akkor jó eséllyel kiég és otthagyja a sportágat. Sok tehetséget veszítettünk el már emiatt.

A nevelési költségtérítés a csapatsportok vonatkozásában a TAO rendszer bevezetésével vált feleslegessé. A TAO-ból befolyt közpénzek és a szülők által befizetett tagdíjak gyakorlatilag az adott egyesület teljes utánpótlás nevelési tevékenységéhez megteremtik a forrásokat. Álláspontunk szerint nem korrekt, ha ezen felül ugyanarra a célra még költségtérítést is kell fizetni.

Van-e esély arra, hogy a közeljövőben megváltoztassák ezt a szabályt?

Az MJSZ egyik albizottságában nemrégiben téma volt a szabály módosítása, de sajnos nem az enyhítése, hanem a szigorítása. Nevelési költségtérítést jelenleg azon játékosok után lehet kérni, akik legalább 3 évet eltöltöttek az egyesületnél. Ezt az időhatárt akarták levinni egy évre. A JÉSZ ellenkező állásponton van, és a látvány csapatsportok vonatkozásában teljesen eltörölné ezt a szabályt.

Ha már szabályokról beszélgetünk, felmerül a kérdés, hogy a szülők mennyire vannak tisztában a jogaikkal és kötelezettségeikkel gyermekük jégkorong karrierjét illetően?

A játékos, szülő és edző kapcsolatrendszer vonatkozásában többnyire mindenki csak a kötelezettségekről beszél, holott a szülőnek vannak jogai is. Alapvető joga, hogy meghozza az utánpótláskorú gyermeke karrierjével kapcsolatos valamennyi döntést, amibe beletartozik a szabad egyesületválasztás is. Egyedül a szülő felelőssége, hogy gyermeke milyen felnőtté válik, milyen sportoló lesz, ezért a nevelés kockázatát nem szabad elvenni tőle.

Ezek a jogok jelenleg sehol nincsenek rendszerezve, összefoglalva, ezért a közeljövőre vonatkozó terveink között szerepel egy úgynevezett szülőjogi charta létrehozása. Ennek a hiánypótló dokumentumnak az összeállításával nem csak a tájékoztatás a célunk, hanem ezeknek a jogoknak a hatékonyabb érdekképviselete is.

Előbb már szóba került, hogy az MJSZ néhány héttel ezelőtt zárt kapussá minősítette az utánpótlás mérkőzéseket. Hol tart most ez az ügy?

A döntés óriási felháborodást váltott ki a szülők körében, mert erősen diszkriminatív, hiszen különbséget tesz a felnőtt és az utánpótlás korú játékosok között. Az Erste Liga mérkőzéseire ugyanis korlátozásokkal, de kilátogathatnak a nézők. Felmerül a kérdés, hogy miért van joga nézők előtt játszani egy felnőtt játékosnak, miközben ettől a jogtól a fiatalokat megfosztják

Önszerveződés indult, Facebook csoportot hoztunk létre, hogy megvitassuk a kérdést és kifejthessük ellenvéleményünket. Ügyünk mögé a JÉSZ is beállt egy nyilatkozat formájában.

Hogy reagált erre a Szövetség?

Úgy tűnik, önmagában ezek is elegendőek voltak ahhoz, hogy a főtitkár úr átgondolja a vitatott intézkedést, legalábbis azt gondoljuk, hogy a szülői önszerveződésnek volt ebben szerepe. Az új rendelkezésben enyhítették a korlátozásokat, másrészt átadták az egyesületeknek, illetve a létesítmények tulajdonosainak a jogot, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén eldönthessék, beengedik-e a nézőket az utánpótlás mérkőzésekre.

A klubok egy része gyakorlatilag az új szabályozás életbe lépésének első napján eltörölte a zárt kapukat, és korlátozásokkal ugyan, de beengedi a nézőket. Itt nincs is dolgunk, mert a korlátozásokat szülőként mi is értjük. A klubok másik része csak a hazai szurkolókat, illetve szülőket engedi be. Ezt meglehetősen inkorrekt és indokolatlan eljárásnak tartjuk, ami sportetikai és a játékosok jogait érintő kérdéseket is felvet. A klubok harmadik csoportja pedig senkit sem hajlandó beengedni. Ezekben az esetekben érdemes lenne megvizsgálni, hogy miért tartják zárva a kapukat. Azért, mert a létesítmény nem felel meg az új szabályozás támasztotta feltételeknek? Vagy esetleg más okból?

Van-e arra vonatkozóan konkrét elképzelés, hogy miként lehetne ezt a kérdést megnyugtató módon rendezni?

Néhány szülőtársammal együtt összeállítottunk egy részletes javaslatcsomagot, ami több ponton is módosítaná az új szabályozást. Az indokolatlan korlátozások enyhítése mellett elsősorban azt szeretnénk elérni, hogy a Szövetség írja elő, hogy az Erste Liga csapatainak ugyanazokat a feltételeket kell biztosítania a szurkolók számára a felnőtt és az utánpótlás mérkőzéseken.

A javaslatcsomag véleményezése gyakorlatilag lezajlott a szülői Facebook csoportban. Negatív hozzászólás nem volt, csak építő jellegű észrevételek érkeztek, ezért úgy tekintjük, hogy kezdeményezésünk a csoport egyöntetű támogatását élvezi. Hamarosan elkészítjük azt a változatot, amely a főtitkár által kiadott utasítást módosítja szövegszinten. Ezt a Jégkorongozók Érdekvédelmi Szervezetének támogatásával, közvetítésével fogjuk benyújtani.

Az elmondottak alapján fogalmazhatunk úgy, hogy a szülői önszerveződésnek egy olyan új szintje jött létre a jégkorongsportban, amellyel a jövőben is számolni kell az utánpótlást érintő döntések meghozatalánál?

Ez abszolút így van. Az önszerveződés legfőbb fórumának, a szülői Facebook csoport tagjainak száma gyorsan nőtt. Napokon belül elértük a kritikus tömeget, amelynek véleményformáló erejét már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Már bőven 1000 felett jár a taglétszám, ennek ellenére sikerült kordában tartani a szélsőséges véleményeket és megőrizni a diskurzus nyugodt hangvételét. Büszke vagyok erre a közösségre.

(A felhasznált fotó forrása: https://www.jegkorongszovetseg.hu/)